Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boór János versei

2012.04.02

ELSŐ SZONETT

 

A költő aki csak verset trombitál,

aki a mámortól előre részeg,

ha hozzáfog,elrontja az egészet,

s rím helyett csak kínokat produkál.

 

Magáról gondol ő szörnyűt,merészet.

Szárnyalva kitör,ordítja:vivát!

Lázas izgalomtól fűtve zilált.

Nem ismer ő most akadályt se félszet.

 

Nem hallja hogy ríme döcög,vásott,

és nem különb,mint a kocsmai táj,

csorgó könnyét törli érzelmi bársony,

 

s ő úgy érzi hogy már semmi se fáj.

Szívében bor,nő,rímek,dallamok,

s boldogan sóhajt: nagy költő vagyok!

 

 

 

ZÁPOR UTÁN

Fodrozva párolog réten a zápor,
kősziklák tövében kavargó káosz.
Bogárka képeket rajzol a sárba,
hangyahad úszkál a szétfolyó árban.

Rózsafán gyűlnek az utolsó cseppek,
megázott méhecskék virágra lelnek.
Éled a természet, szivárványt alkot,
lombok közt megszólal itt-ott egy dalnok.

Divatozom

Nyakkendőmön eltűnődöm,

kell mert ő a tekintély.

A kalapom hetyke,nyalka,

el nem adnám semmiért.

 

Zakóm színe lilabarna,

nadrágom meg igen kék,

valamelyik divatlapban

még modell is lehetnék.

 

Tavasz van

Itt a tavasz.Minden oly szép.

Felébredt a természet

Ágakon a rügyek bújnak,

meghagyta az enyészet.

 

Madárdalra ébred a táj,

a rigófütty cifrán szól,

Rábámulok a hajnalra

a sok vízcsepp ficánkol.

 

Lent a völgyben forrás vize

csobogósan medret vájt,

habjain a felkelő nap

színes fénye partra szállt.

 

Erdők lombja susog halkan

rátekint a világra

titkait a múltra hagyja,

készülődik a nyárra.

 

2011

 

Butaságok

 

Nincs reggelim,

nincsen tejem,

tiszta marad

buksi fejem.

 

Kárvallott a 

kerti csiga

leteperte

csacsi pata.

 

Megcsúszott a 

csitri csikó,

patáján még

nem volt patkó.

 

Elúszott a

hal a tavon

nem várta meg

a kukacom.

 

Elfáradt a

puli kutya,

fára futott

fel a macska.

 

Ha én egyszer

reggelizem,

butaságot 

rendbe teszem.

 

 

 

 

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 38342
Hónap: 679
Nap: 31