Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Barna József

2012.04.01

 Keszthelyen születtem 1947-ben, egy iparoscsalád első gyermekeként.  Édesanyám szülei földművesek voltak. Édesapám lakatosként dolgozott, és korán bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Különböző iskolákra küldték, elvégzésük után több településen is megbízták vezetői feladatokkal. Így jutottunk el többek között Novára, majd Letenyére. Ebben a faluban sokan megfordultak nálunk, idős nagy bajuszú emberek is, akiknek ízes magyarsággal elmondott meséit áhítattal hallgattam. Az itteni élmények alapján az emberi külsőségekben számomra fontos szerep jutott a bajusznak, talán én is azért viselem. A vándorélet tovább folytatódott. Badacsony egy fontos állomás volt az életemben, itt kezdtem az általános iskolát. Közben három testvérem született. 1955-ben már hatan voltunk. A jobb megélhetés reményében költöztünk a városba. Az ezres barakkban kaptunk szállást. Rácsodálkoztam erre a hatalmas építkezésre, ami fogadott, hisz még csak harmadik osztályos tanulóként kellett beilleszkedni ebbe a környezetbe. 1958-ban a Technikum városrészben kaptunk lakást. A Ságvári iskolában végeztem az általánost, majd beiratkoztam a gimnáziumba. Mivel többet rosszalkodtam, mint tanultam, ezért apám azt mondta, ebből nem fogsz megélni, szakmát kell tanulnod. Így lettem autószerelő-tanuló a MÜM-ben. 1965-ben a Dunai Vasműbe mentem dolgozni. Mindig szerettem kötődni emberekhez, közösségekhez, ennek köszönhettem, hogy már 1958-ban a városban indult úttörővasutas csapatnak én is tagja lehettem. Ekkor kezdődött az irodalmi tevékenységem is. Váltókezelőként, amíg nem jött a vonat, kezdetleges verseim írásával múlattam az időt. Nagyon örültem, amikor pár napra elvittek bennünket Csillebércre, és ott teljesíthettünk szolgálatot. Mindig érdekelt az irodalom. Tanuló koromban sok szavalóversenyen vettem részt. 1965-ben irodalmi színpad alakult a Bartókban, én is a tagja lettem. Később Kalász Márton költő lett a társaság vezetője. Neki mutattam meg első verseimet, aki a folytatásra bátorított, segítette ez irányú tevékenységemet. Az ő közbenjárásával lettem a városi újság külsős munkatársa, ott jelent meg első elbeszélésem. Verseimet 1983-ban a Tavasz címmel megjelent városi antológia is közölte, de megtalálhatóak más antológiákban is, például az Arcok és Énekek címűben. A színpad társulatával jártuk a környék településeit. A hadseregben is volt lehetőségem az irodalommal foglalkozni. 1973-ban nősültem, ikerlányaim születtek, így viszonylag hamar kaptunk lakást. Feleségem a fonodában dolgozott, én a Volánnál. Állandó éjszakás voltam, így egy kicsit javult az anyagi helyzetünk. Irodalmi tevékenységem ebben az időben, mondhatom, hogy szünetelt, az üzemi rendezvényekre korlátozódott csak. 1997-ben leépítés volt a vállalatnál, munkanélküli lettem. Sikerült elhelyezkednem a Hild iskolánál, ahonnan 2005-ben mentem nyugdíjba.
A Versbarátok Klubja megalakulása óta részt veszek az ott folyó irodalmi életben. Tagja vagyok a Magyar Írók Nemzetközi Szövetségének, a Váci Mihály Irodalmi Körnek, az AKIOSZ-nak. Az MMK-ban sikeres irodalmi teadélutánok rendszeres előadójaként szerepelek, az Írisz Versszínpad tagjaként.

(Boór János interjúja nyomán)

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 41237
Hónap: 834
Nap: 29