Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiss Kálmán: Versek személyekről

 

Bánki Donáthoz

 

Képmásodon fürkésszük arcodat,

messzire néző tűnődő szemed,

mellyel a létből lelked figyeled,

mint épül benne gond és gondolat.

 

Halljuk percegni írótolladat,

látjuk hatalmas jegyzettömeged.

Ó, ábrák sora, rajzok, képletek!

Szigorú rendben tengernyi adat.

 

Az emberarcú gép a címered,

a természetre rakott vasiga.

Érezzük: rajtunk függ tekinteted,

 

és lényeged a bölcs energia

konok keményen lényünk hatja át,

hogy konstruáljunk boldogabb hazát.

 

 

 

   Rosti Pálhoz

 

Sírodnál állunk s nézzük nevedet,

és felidézzük azt, ki egykor voltál.

Úgy tűnik nekünk szinte, mintha szólnál,

s érezzük erőd, konok szellemed.

 

Kardod helyébe mikor tollat fogtál,

írtál komoly, nagy tudós könyveket,

bebarangolván kontinenseket.

Hol sötét volt, ott mindig felragyogtál.

 

Aggasztott ugye: holtodban hová jutsz,

hogy példád az utód majd nem találja?

Tudós utazó, művész, fotográfus,

 

lám van honod, van lelkednek hazája.

Itt, hol létünknek sok új gondja fáj,

örök otthonod szívünk s ez a táj.

 

 

 

 

Az építőhöz

 

Hild Józsefre emlékezve

 

A reformok és az önkény korában

szolgája voltál teremtő erőknek,

jövőt álmodtál nagy-nagy sivárságban:

s üres telkeken büszke házak nőttek.

Ó mennyi ház, új utcák és terek!

Templom, fürdő, gyár, kórház, palota!

Mindegyik nyugodt, nemes műremek,

testnek s léleknek méltó otthona.

Kőarcod nézzük, s látjuk művedet,

az általad is növő Pest-Budát.

Szép házaiddal ma is öleled

a történelmet görgető Dunát.

   Míg vita dúlt, az érdekek csatáztak,

   te alkottál, építetted hazádat.

 

 

 

 

 

     Sobor Antal köszöntése

 

Hetvenkedel, kedves barátunk, Anti!

Kik szeretünk, mind körötted vagyunk.

Hogy is tudnánk neked gyönyörűt adni?

Rád ragyogtatjuk boros poharunk.

Amit írtál, az mind megtörtént bennünk,

saját szavunk lett szép, okos szavad,

amit te szeretsz, mi is azt szeretjük:

bizony közkinccsé tetted önmagad.

Ha naplód írod éjszaka a csendben,

gondokból építgetsz gondolatot,

olykor az ecset is ott van a kezedben,

s képpé bűvölöd a pillanatot.

      Cselekszel, s lásd: csitul minden, mi fáj itt,

      virágkarddal legyőzöd a halált is.

 

 

 

 

Dicsvers Várnai Gyuláról 

 

Ki ismer, tudja, szeretem a rendet,

és nem beszélek sohasem butát.

Most is így van. Úgy dicsérem Gyulát,

hogy írom ezt a míves, szép szonettet.

 

A költő ha már ilyesmibe kezdett,

hőssé emeli akár a mulyát,

ráad szavakból fényes díszruhát,

bizonyítva, hogy dicsőségre termett.

 

Ám nem kell ilyen talmi fény Gyulának.

Mert művész ő. A hétköznapi dolgok,

ha rájuk pillant, műtárgyakká válnak,

 

s a gondolat – ilyenkor az is boldog –

önfeledten s pucin fekszik hanyatt

fölé rakott kaján tükör alatt.

 

 

 

 

 

    Kemény Dezső halálára 

 

Dezső bátyám, a konyakos pohár

már nem ragyog az ujjaid között,

az írógéped nem kopog a csendben,

azt mondják rólad, hogy elköltözött.

 

Hogy elköltöztél, túlra, odaátra,

s már nem érdekel, mi van ideát,

pedig mi még most is tetőled kapjuk

az ékes szóba foglalt ideát.

 

Hogyha te mondtad, akkor volt a legszebb

az antik rendbe szerkesztett beszéd,

csak ámultunk, hogy jótékony nagyúrként

kincseidet mint szórod szerteszét.

 

Mit kaptál érte? Pénzt, azt nem sokat,

pedig csak pénzből lehetett megélni,

az égi portyákról ha visszatértél,

három gyerek sírt. Mentél kölcsönkérni.

 

Dezső bátyám, ahova végül mentél,

onnan az ember nem jön vissza többet,

mi maradtunk, azért, hogy elolvassuk

újra meg újra valamennyi könyved.

 

 

       E. Tóth Ila halálára

 

Szelíd szobrok s kedves kerámiák

között volt otthon. Dicsőség, siker

brutális lármája őt taszította:

egyedül maradt a könnyeivel.

 

Nem panaszkodott és nem bántott senkit,

ahol törtettek, ott ő félreállt,

szemét behunyta, s el-elmosolyodva

harmóniák szépségét élte át.

 

A Bartók mellett nyurga bronzleányka

tartja magasba kedvenc bábuját.

Ő teremtette. Önfeledten játszik,

ő a szűzien tiszta ifjúság.

 

Sok év után egyszer formázni kezdett,

mert megbűvölte őt egy kiskamasz.

A mellszobra itt áll a komódunkon,

ki egykor volt, a Tibor fiam az.

 

Nem vádol, hallgat, nem szól soha többé,

csak mi idézzük néhány mondatát

a szeretetről, s míg görnyedten állunk,

ő angyalokat mintáz odaát.

 

 

 

 

Pleidell János kiállításának megnyitójára 

 

Prága, Párizs, Pest és Itália.

Ó mennyi élmény, munka, tanulás!

A tárgyak lelkét kezdte festeni.

A művész dolga mi lehetne más?

 

Aba Novák és Kosztka Tivadar

mutatta neki, hogy kell ezt csinálni,

megsejteni a végső lényeget,

a természetben Istent megtalálni.

 

Képein csend van, béke és derű,

a végtelen egész harmóniája.

Az ember áll festményei előtt,

s a lét szépségét ámulva csodálja

 

itt, hol otthonra lelt az idős mester,

itt, hol művét őrzi az ifjú város,

itt, hol azért emelte ecsetét,

hogy minket is felemeljen magához.

 

 

 

 

 

     Újévi vers Atellának

 

Áttrombitáltuk magunkat, barátom,

a tovatűnő óévből az újba.

A tülkölő horkolásból kikeltünk,

és máris bor csurog a poharunkba.

             

Tölts újra hát, s igyál tovább velem,

Omar Khajjám bölcs tanácsát kövessük!

A jóféle bor még jobb lesz, ha vénül.

Miért is lenne baj az, hogy öregszünk?

 

A múlt már nincsen, a jövő meg nincs még,

arany gyönyör csak, csakis most terem.

Egyetlenegy tündöklő pillanatnál

kevesebb az egész történelem.

 

 

 

 

        Versajándék

      Attilának születésnapjára

 

Folyton jót tenne, de inkább röhög,

röhögi, hogy trágyadomb a világ.

Tudja, hogy ez az állapot örök,

ki mást gondol, az naiv kisdiák.

 

Az ő barátai az ördögök,

vihog velük, ha bűnt lát és hibát,

zsebre tett szívvel köztük lődörög,

s csinálgat olykor egy kis galibát.

 

Mélyen belenéz az idő szemébe,

nem fél tudni, mi létünknek a titka:

ami van, az mind tűnik a fenébe,

 

ahogy mi is majd, barátom, Attila.

De míg örülsz, addig megáll az inga.

Tölts hát arany gyönyört poharainkba!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 41979
Hónap: 919
Nap: 35